Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Gumikacsa a világ körül

Ervin cikke a Blog rovatból, 2003. július 23. szerda, 13:29 | 10 hozzászólás

1992. január 10-én rettentő vihar dúlt a Csendes-óceán északi részén, a Dátumvonal közelében.

Egy kínai teherhajó épp szokásos útját rótta, Hong Kongból a Washington állambéli Tacoma kikötője felé, amikor beúszott a viharzóna közepébe. Az északi szélesség 44.7 és keleti hosszúság 178.1 fokánál az orkánszerű szél annyira felkorbácsolta a hullámokat, hogy a megvadult víztömeg tucatnyi 13 méteres konténert egyszerűen lemosott a hajó fedélzetéről. A lezárt konténerek és tartalmuk nagyrészt a hullámsírban végezte. Néhányukat viszont az esés során a hajófedélzet kiálló elemei és más konténerek megroncsolták; ezek felnyíltak és a bennük szállított áru egy része az óceánba ömlött.

Így kezdődött a tudománytörténet egyik legérdekesebb, és egyben legvidámabb áramlástani kísérlete.

Az egyik konténerben műanyag fürdőszobai játékok voltak: összesen 29 ezer darab sárga kacsa, vörös hód, zöld béka és kék teknős. Kiszabadulásuk napokig tartott, mert az utólagos vizsgálatok szerint ennyi időbe telt, amíg a sós víz feloldotta az őket fogva tartó nejlonzacskók vasalását. Onnantól viszont a szökevények vélhetően többezer fős csapata elemében érezte magát: az eredetileg tervezett szerepüknek megfelelően rögvest úszni kezdtek a vízen, mégpedig irányhelyesen, Amerika felé.

Az átlagosnak tekinthető tengeri baleset híre nem vert nagy hullámokat. Az állati expedíció jelentőségére akkor figyeltek fel a szakemberek, amikor a rettenthetetlen kacsák hatfős előörse november közepén partra szállt az alaszkai Cordova város közelében. A következő hónapokban újabb és újabb deszantegységek követték őket, összesen 400 kacsát sikerült ilyen módon begyűjteni. A kacsák hosszú távú vízi fölénye tehát igen hamar kidomborodott a csapatban szereplő többi állatfajtával szemben.

Időközben a tudósok bonyolult számítógépes modellek segítségével meghatározták a kacsák pályáját, és követni kezdték vonulásukat. Kisebb mozgalom szerveződött a partot ért madarak begyűjtésére. Az Alaszkát ért sárga támadás után azonban hamarosan csend köszöntött be, és többé hírét sem hallották a gumikacsáknak.

Itt véget is érhetne a történet, ám néhány hónappal ezelőtt egy meghökkentő hír újra berobbantotta a kacsákat, a XX. század kulturális ikonjait, a köztudatba. A vízi migrációt annak idején figyelő szakember, Curt Ebbesmeyer fura felhívást tett közzé: a kacsák várhatóan közeli felbukkanásáról szólva kérte a part menti lakosokat, hogy a talált állatkákról értesítsék őt. A meghökkentő a felhívásban az volt, hogy Ebbesmeyer hol prognosztizálta a kacsák érkezését: New England és Maine partjainál. Az USA átellenes, keleti partvidékén.

Itt tartva a tájékozódásban, felvontam szemöldökömet. Az engem olyannyira jellemző, okos homlokredők párhuzamos csíkokba tömörültek. Hogy a túróba jutottak el a kacsák Alaszkából Maine közelébe - vagyis a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba? Rövid hitetlenkedés után végiggondoltam a szóba jöhető lehetőségeket. Egy, a hír téved: valamelyik óceán nem stimmel. Némi internetes kutakodás után úgy találtam, hogy a tudósítások túl egységesek, itt tehát nincs tévedés. Akkor viszont a kacsák valahogy átjutottak Amerikán.

A szárazföldi megoldást viszonylag gyorsan elvetettem. Igaz, tíz esztendő nagy idő, ezalatt még egy gumikacsa is sokra viheti a közismerten liberális Amerikában. Ám nem tévesztettem szem elől a tényt, hogy a szóban forgó kacsáknak csak jelzésértékű szárnyuk volt, lábuk pedig még annyi se. Maradjunk tehát az úszásnál. Át lehet-e lebegni ekkora távolságot tíz év alatt? És ha igen, merre? Talán a Panama-csatorna felé? Nem, nem, ott észrevették volna őket. A Magellán-szoros? Na ne, az nem létezik. Még hosszabb kerülőút a Horn-fokon át? Szocialista koholmány.

Hasonlóképpen el kellett vetnem az alagútfúrási opciót is. Könyörtelen logikai csapdában vergődtem. Végső kétségbeesésemben felkutattam Ebbesmeyer úr elérhetőségét és a következő tartalmú emilt intéztem hozzá:

- Az ég szerelmére, Curt, merre mentek a kacsák?

Curt Ebbesmeyer az ész embereire jellemző korrektséggel és nyíltszívűséggel sietett segítségemre. Napokon belül a postaládámban pihent a válasza, benne egy kép, a rejtély kulcsa. Egy kacsakutató barátjától beszerezte nekem a vonulás 2002-ig aktualizált térképét. És láss csodát! A kacsák az Északi-sarkon át kerülték meg Amerikát.

Azóta megtudtam, hogy az extrém északi vizeket többnyire beborító jégnek jelentős önmozgása van. Begyűjti és magával sodorja a különböző hulladékokat, majd sokéves körhintázás után egyszercsak kiveti magából őket. A kacsák is így jártak, Alaszka után egy részük visszafordult Kamcsatka felé; nagyobb részük északnak tartva átkelt a Bering-szoroson és utána - a tesztek által is igazolt módon - valószínűleg túlélte a hosszú jégbezártságot.

Átjutva az Atlanti-óceánra, egyes előőrsök egészen Angliáig jutottak, mások Izlandig és onnan indultak vissza Amerika keleti partjára. A sereg közben érthető módon megfogyatkozott, de létszáma még ma is többszázra tehető. A többiek pedig ma is az út mentén bújnak meg valahol, Alaszka elhagyott fövenyén, az északi jégpáncélban, Grönland parti haván, vagy talán egy nagy ragadozó hal gyomrában ülnek emészthetetlenül.

Itt tartunk ma. A sárga világvándorok remélhetőleg nemsokára újra feltűnnek Amerikában. Ha netántán Mainben ülve olvassátok ezeket a sorokat, figyeljetek nagyon: Curt Ebbesmeyer a múlt héten 100 kemény USA dollárt ajánlott fel annak, aki az első megtalált kacsáról fényképes emilt küld neki.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (10)

1

evakeszthelyi, 2003. július 23. szerda, 19:09 (#)

2000 ben rengeteget cikkeztek arrol, hogy ez a bizonyos szallitmany hol fog es mikor partot erni, mintahogy folyamatosan figyelik a tengerbe borult szalitmanyok utjat, es vannak szakemberek, akik elore pontosan megjosoljak, hogy kinek hol mikor miert kell kimenni melyik tengerpartra, hogy ott begyujtsek az aktualis partra vetett szallitmanyt.

2

pite, 2003. július 24. csütörtök, 21:17 (#)

Tök jó. Holnap megyünk Fekete-tengerhez, megnézzük ott vannak-e :P

3

felfedező, 2003. július 25. péntek, 09:22 (#)

most jöttem az adriáról, egyenlőre ott még nincs nyomuk, de messze nyugaton esténként sárgás volt az ég alja

4

boribakter, 2003. július 25. péntek, 23:59 (#)

"- Szia George, hallom, te is horgászni voltál a családdal. Na, mit fogtál a hétvégén?
- 30000 gumikacsát. Méreten aluli volt, visszadobtam őket!
- Te is??"

5

denesg, 2003. július 29. kedd, 12:02 (#)

Szerintem az egesz csak kacsa!

6

bEdA, 2006. február 22. szerda, 11:18 (#)

És mi van akkor, ha a kacsákat falóként használtják kék teknősök??? Szétszedett már valaki is ilyen kacsát?

7

Ali, 2006. február 23. csütörtök, 09:46 (#)

További friss információkat és új térképet a kacsákról! A 404 nem a szerencseszámom! :)

8

Author Profile Page eszpee, 2008. június 24. kedd, 09:47 (#)

Európa felé tartanak a kacsák. :)

http://www.timesonline.co.uk/tol/news/uk/article1996553.ece

9

tmnk, 2008. június 24. kedd, 12:14 (#)

Azt hiszem ennek A Föld éltető erői (Earth: The Power of the Planet) c. BBC-s sorozat negyedik, óceánokkal foglalkozó részében is szenteltek néhány percet, jót nevettünk rajta a haverommal :-)

10

Grundaktiv Gergo, 2008. június 27. péntek, 15:02 (#)

Ajjaj. Épp az előbb nézegettem egy kék teknőst a fürdőben, hogy vajon tegnap óta hogy került oda. Hova küldjem a GPS-koordinátákat?!?!?


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork